DEBRECEN, TEMETŐMÚZEUM
A debreceni Köztemető főbejáratától balra 1969-ben épült az urnafalak befogadására szolgáló Kolumbárium. Szabó János és Boruzs Bernát úgynevezett neobrutalista stílusban tervezte. Kiderült, hogy a kétharmada tulajdonképpen felesleges volt, mivel a temetkezési szokások nem igényelték. Ezért jobb híján üzemi épületnek használták. A polgárok nemigen kedvelték kemény vonalait, és elhanyagolt állapota is sürgős felújításért kiáltott. A Debreceni Pantheon alapötletét G. Szabó Botond adta, arra a tíz kő szarkofágra alapozva, amelyet 1923-ban a Dobozi temetőben tártak fel, s ma a Hősök temetőjében málladoznak a szabad ég alatt. Nem akárkik síremlékei: debreceni prédikátorok, főbírák és rokonaik a 17-19. századból, köztük Komáromi Csipkés György és Dobozi István. Róluk is szól a Csokonai Színház Menekülők című új darabja, Győri L. János és Győri Katalin drámája, amely 1660-ban játszódik. Ezek védett elhelyezésére és bemutatására már terveztünk egy védőépületet, de aztán alkalmasabbnak látszott a tágas és üres temetői épület, a kolumbárium. Társult volna hozzájuk egyéb debreceni hírességek megjelenítése, ezért lett volna „pantheon”. Felvetődött temetőmúzeum is, de a témától való tartózkodás enyhítésére kiegészítve a teljes életkör, vagyis a születés, a házasság és a temetés együttes bemutatásával, jellegzetes debreceni szokások, tárgyak kíséretében. Sajnos mindez elmaradt, a szarkofágok raktárba kerültek, a kolumbárium pedig csak egy kisebb felújítást kapott, amit az ÉPÜLETEK/temetők 1 menüpont alatt mutatunk.
DEBRECEN, KÖZTEMETŐ – KISRAVATALOZÓ – 5:00-TÓL
A várossal együtt nő a temetője is, ezért bővíteni kell az északi oldalon, a Nagyerdő felé. Egy-egy temetésen már most is egy kilométert kell gyalogolni, lassan ez másfél is lehet. Ezért hátul egy új ravatalozóra lenne szükség. A tervezett új bejárat helyét ma még csak az erdei futók ismerik. A közelben húzódik az Ördög árok látható szakasza, s a ravatalozó helyét éppen itt jelölte ki a rendezési terv. A szokásos temetői gondolatok mellett ez újabb lehetőséget jelentett az elmúlás és a hagyományok kifejezésére.
Az Ördög árok valójában az a szarmata sáncrendszer, amelyet a pannóniai rómaiakkal határos barbár nép készített a 4. században. Ennek mentén fejlődött ki Debrecen városa, s itt találta meg helyét Bocskai is a hajdúvárosainak. Az antik történelemig visszanyúló vizesárok a görög mondavilágban szereplő Sztüx folyót is feleleveníti, amelyen át Kharón szállította szorgalmasan a ladikján a halottakat a túlsó partra. Ám a szatmár-beregi reformátusoknak is a falvakat övező folyócskák túloldalára kellett átevezni a temetőhöz. Meglehet, ennek emléke a csónakos fejfa, ami a debreceni temetőkben is szokásos volt, csak karcsúbb kiadásban. A ravatalozó építéséhez az Ördög ároknak ezt a hatvan méteres szakaszát régészeti kutatás után helyreállítanák, hogy egy állandó vízfelület jöjjön létre. Így egyúttal történeti emlékhely is lenne.
A Nagyerdő fái között meghúzódó ravatalozó kőoszlopai egy örökkévaló erdőt alkotnak. A ravatalt négy hatalmas fejfa őrzi, amelyek ősi robusztusságához a mintát Szatmár-Bereg temetőiben találhatjuk meg, de akár a megalitikus építmények, vagy a Húsvét-szigetek kőszobrai is eszünkbe juthatnak. Az épület egyben híd is a patak fölött. Ez a választóvonal az élő és a holt világ között. Itt található a ravatal, ami üvegpadlón lebeg a víz fölött. Az oszloperdőből érkező búcsúzók innen kísérik át a túloldalra az elhunytat. Egy nagy tető lebeg a hely fölött, mint egy nagy madár, amely a lelket röpíti az égbe.
DEBRECEN-JÓZSA, TEMETŐKAPU
Néhány hónapja vázoltam fel „hirtelen felindulásból” egy ravatalozó kapujának díszítését, hátha jó lesz még egyszer valahol. És lőn! Megkértek, hogy készítsek vázlatot a józsai temető új kapujára. Elővettem az omega betű körvonalát kitöltő rajzom, ami új életre kelt, immár új tartalommal. A temető egyetlen különlegessége ugyanis hátul, a gyermeksírok előtt húzódó gyönyörű, kettős tujafasor. Barlangszerű belső tere külön világot alkot, ahol apró fényecskék villognak a fák lombjai között és a sétányon. Ennek mesterséges párja a tervezett főkapu, amelynek ágai között színes fények emelkednek az ég felé. Az ágak összefonódnak és egy magot vesznek körül, amely az újjászülető életet jelenti és a gyertyalángra is emlékeztet. Ugyanakkor a nap fénye élteti, hiszen színes üvegből lenne. A kéttörzsű életfa színes tarkasággá terebélyesedik és végül a Napban kapcsolódik össze. A kapu egyben temetési jelkép is. Szatmár-Bereg vidékén még ma is megfigyelhető, hogy hajdanán a sír fejéhez egy fát ültettek. Mire a fejfa elkorhadt, kidőlt, az utódok is elmentek, a fa felnőtt, új élet született. Ezért lett lassan erdő ezekből a régi temetőkből. Ez a szép szokás talán még felújítható. Ennek jele, hogy kezd újra divatba jönni az újszülött tiszteletére fát ültetni. Őseink ebből a fából faragták az illető koporsóját is. Az életfa tehát valóban élő fa volt.
SÁRÁND (HAJDÚ-BIHAR), TEMETŐKÁPOLNA
Búcsúztató kápolna, amely nem felekezetekhez kapcsolódik, hanem a természet és az élet örök szépségét hirdeti. Ezért nem ravatalozó, hanem kápolna, ahova bárki, bármikor betérhet, hiszen egy kis faluban ritkán van temetés.
