A képzőművészeti műfajok sokaságából az építészethez a szobrászat áll a legközelebb, a térbeli formálás miatt. Az agyaggal még mi is találkoztunk az egyetemi rajzórákon. Gyurmáztunk egy kicsit. Később, a munkám során sokat dolgoztam együtt fafaragókkal, és magam is belekóstoltam a mesterségükbe. Bognármester és kocsigyártó őseim vére felpezsdült bennem. Kedvtelésből készített munkáimban a fafelületek megmunkálását festéssel párosítom.
EMESE ÁLMA
Az udvaromon ki kellett vágnom egy kiszáradt meggyfát. A törzséből egy olyan rönk kerekedett, amelyen hosszában egy ívelt repedés támadt. Ennek nyomán alakult ki bennem – és az egyik tervezési feladatom kapcsán (TERVEK/emlékhelyek 2 – Hajdúszoboszló, Emese sétány) – Emese álmának megformálása. A munkám 2021-ben a KLTE Baráti Köre képzőművészeti kiállításának különdíját kapta. Még vers is született róla:
Kőszeghy Attila:
mondjuk hatsepsut gondolta 2021 06 26
Rácz Zoltán talán egyetlen szőtt oszlopa súgta
igen a finom textilszálak haloványak voltak
körülszőttek néha hűvös combokat
majdani csontokat feledtettek illatfelhővel
csupaszon jelentéktelen szakadások
eredményes egymásba fonódások
önként járták át egymást a rétegek
te csak a csiszolt fa rudakat látod
korhadt üreget őszinte madarak házát
titkos virágkoszorú színes porzószálai
vidámkodnak itt nincs helye gerendáknak
finom textilszálak lebegő boltozat
csontvázakra tapadt kenderszálak
színes szalagok egymásra tekercselve
settenkedve khórába mentenek
anyagtalan örömöket vágyakat
igen voltak áttetsző testszínek
hajóroncsokon felsejlő viaszbevonatok
férgek belébe tűnt komoly huncutságok
MEGGYFAVIRÁG
Az előbbi nagy meggyfának egy ágából készült: a kiszáradt fa újra kivirágzik. Még a szájából hiányzik egy csokor virág.
SZÜLETÉS
Egy hatalmas, öreg akác kivágásakor találtam ezt a szakadást. Benne rejtőzött az új élet ígérete, csak elő kellett hoznom. Megtekinthető volt 2023 decemberében a Szívünkbe költözik a karácsony című kiállításon, Debrecenben, az MTA DAB-székházban (rendezte: Cserép Zsuzsa).
HOLDCSÓNAK
A nagy meggyfa maradék kis darabja, ami hajlásával egy csónakra emlékeztetett. Egy hold alakú csónakra. Azt pedig már Weöres Sándor megénekelte a Holdbéli csónakosban.
Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.
Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomba,
hajad az eget aranyba vonja,
a lenti bút-bajt mind elfelejted,
fejed örökre vállamra ejted.
BODZAMESE
Amikor kivágtam a nagy, öreg akácfámat, ráborult egy szintén kivénhedt bodzabokorra. Kettéhasította a törzsét. Így láttam meg, mi van benne. Egy mese. De nem egészen olyan.
HALÁPI VÉNUSZ
